A gőzturbina karbantartási ütemtervének össze kell hangolnia a gyártó ellenőrzési előírásait az üzemi előzményekkel és a berendezés aktuális állapotával. Önmagában a naptári idő nem elegendő: az indítások, a terhelésváltozások, a gőzminőség, a rezgési trendek és a korábbi vizsgálati eredmények egyaránt befolyásolhatják, mikor van szükség ellenőrzésre vagy nagyjavításra.
A gyakorlati cél a meghibásodás korai jeleinek felismerése, miközben elegendő időt, alkatrészt és szakértői támogatást biztosítunk azokhoz a munkákhoz, amelyek a rutinvizsgálatok során nem végezhetők el. Az ellenőrzési időközök vagy a munkaterjedelem bármilyen módosítását a berendezés kézikönyvének, az adott telephelyre vonatkozó követelményeknek és a meghibásodás következményeinek figyelembevételével kell értékelni.
Kezdje a turbina gyártójának karbantartási utasításaival, valamint a kapcsolódó berendezésekre – többek között a generátorra vagy a hajtott gépre, a kenőrendszerre, a gőzszelepekre és a vezérlőrendszerekre – vonatkozó követelményekkel. Rögzítse az ajánlott feladatokat és az azokat kiváltó feltételeket: üzemórák, naptári idő, indítások vagy egy meghatározott állapot. Ha egy alkatrészre több határérték is vonatkozik, a legrövidebb alkalmazandó időköz lehet az irányadó.
Ezután vesse össze ezeket a határértékeket az egység üzemi előzményeivel. Egy hosszú időn át folyamatosan üzemelő turbina sok üzemórát gyűjthet össze anélkül, hogy ugyanolyan mértékű hőciklusnak lenne kitéve, mint egy gyakran indított és leállított egység. A gyakori indítások, a gyors terhelésváltozások és a rendellenes leállások növelhetik a ciklikus igénybevételeket; a kedvezőtlen gőzviszonyoknak való tartós kitettség pedig lerakódást, eróziót és korróziót okozhat. Sem az üzemórák száma, sem az indítások száma nem tekinthető az alkatrész élettartama teljes körű mérőszámának.
A hasznos ütemterv rögzíti az utolsó elvégzés dátumát, az akkor mért üzemórákat és indításszámot, a következő tervezett esedékességet, a feladat felelősét és az elvégzés igazolását. Hiányos nyilvántartás esetén ne feltételezze, hogy egy dokumentálatlan ellenőrzés megtörtént. A rendelkezésre álló leállási jelentések, vezérlőrendszeri előzmények és alkatrész-nyilvántartások alapján állapítsa meg a leginkább alátámasztható kiindulási alapot, majd a hiányosságokat tisztázza a berendezés gyártójával vagy egy hivatalos szakértővel.
A rutinvizsgálatok célja, hogy még azelőtt észleljék a változásokat, hogy azok leállást sürgetővé válnának. Ezek nem helyettesítik a belső ellenőrzést, de segítenek annak megítélésében, hogy a tervezett munkaterjedelem továbbra is megfelelő-e.
A riasztási határértékek és a karbantartást kiváltó feltételek eltérő célt szolgálnak. A riasztás jelezheti, hogy az üzem egy elfogadhatatlan állapothoz közelít; a karbantartási beavatkozást kiváltó feltétel korábbra állítható be, hogy megkezdődjön a diagnosztika. Például egy növekvő rezgési trend esetén a gép felnyitásáról szóló döntés előtt elemezni kell a terhelést, az üzemi fordulatszámot, a csapágyak állapotát és a közelmúltban végzett munkákat.
Az állapotadatok akkor a leghasznosabbak, ha hasonló üzemi körülmények között rögzített értékekkel vetjük össze őket. A különböző terheléseknél mért rezgés, az eltérő olajhőmérséklet mellett mért csapágyhőmérséklet vagy a kondenzátor teljesítményétől befolyásolt kipufogási értékek félrevezető következtetésekhez vezethetnek. Minden mérési eredménnyel együtt rögzítse az üzemi körülményeket is.
Hozza előre a tervezett ellenőrzést, ha igazolható kedvezőtlen trendet, rendellenes eseményt vagy olyan megállapítást észlel, amely üzem közben nem értékelhető megfelelően. Ilyen lehet az axiális helyzet jelentős megváltozása, a csapágyhőmérséklet megmagyarázhatatlan emelkedése, az olaj ismétlődő szennyeződése, a vízbehordás jele vagy a túlpörgés miatti leállás. Az azonnali intézkedésnek az üzemi és biztonsági eljárásokat kell követnie; az ellenőrzés átütemezése nem helyettesíti az aktív riasztásra vagy leállásra adott választ.
Az ellenőrzési időköz meghosszabbításához erősebb indoklás szükséges annál, mint hogy nincsenek nyilvánvaló tünetek. Ellenőrizze, hogy a gyártó és az alkalmazandó követelmények engedélyezik-e a hosszabbítást, tekintse át a korábbi ellenőrzések eredményeit és az üzemi előzményeket, továbbá dokumentálja a kockázatot és a jóváhagyást. Egyes károsodási folyamatok pusztán külső állapotfelügyelettel nem zárhatók ki.
A nagyjavítási terv különítse el a biztosan elvégzendő munkákat, az ellenőrzési eredményektől függő munkákat, valamint azokat, amelyekhez további döntés szükséges. Ez reálisabbá teszi a munkaerő- és pótalkatrész-tervezést.
A leállás előtt gyűjtse össze a korábbi nagyjavítási jelentéseket, rajzokat, anyagspecifikációkat, ellenőrzési kritériumokat és a legfrissebb üzemi trendeket. Határozza meg, mely alkatrészeket kell feltárni, és milyen méréseket kell elvégezni a szétszerelés előtt. A tengelykapcsoló-beállítást, a rotor helyzetét, a csapágyhézagokat és a szétszereléskor megfigyelt állapotot jóváhagyott eljárások szerint kell rögzíteni, hogy az összeszerelés során értékelhetők legyenek a változások.
A tipikus belső vizsgálati területek közé tartoznak a lapátok és a diafragmák, a rotor felületei, a tömítések, a csapágyak, a ház illesztési felületei és a gőzbevezető elemek. A tényleges munkaterjedelem a turbina kialakításától és a gyártói utasításoktól függ. A lerakódásokat, az eróziót, a repedéseket, a súrlódás nyomait és a hézagok változásait az adott elfogadási kritériumok alapján kell értékelni; önmagában a szemrevételezés eredménye nem bizonyítja, hogy egy alkatrész üzemben maradhat.
Még a turbinaház felnyitása előtt gondoskodjon a megfelelő képesítéssel rendelkező vizsgálati és javítási kapacitásról. Ha roncsolásmentes vizsgálatra, megmunkálásra, kiegyensúlyozásra vagy csere-rotorra van szükség, ezek elérhetősége meghatározhatja a leállás időtartamát. Az előre nem látható megállapításokra is jelöljön ki döntési pontokat: ki értékeli a károsodást, mely kritériumok alkalmazandók, ki hagyja jóvá a javítást, és hogyan befolyásolja a munkaterjedelem változása az üzembe való visszaállás dátumát.
Ellenőrizze az anyagjegyzéket a turbina sorozatszáma, konfigurációja és a jóváhagyott módosítások alapján. A tömítések, tengelytömítések, rögzítőelemek, csapágyalkatrészek, szűrők és műszertartalékok beszerzési határideje és tárolási követelménye eltérő lehet. Ne hagyatkozzon kizárólag az alkatrész megnevezésére: ellenőrizze a csereszabatosságot és a megőrzési állapotot is.
Foglalja le az emelőberendezéseket, a kalibrált mérőműszereket és szerszámokat, valamint biztosítson tiszta tárolóhelyet a leszerelt alkatrészeknek. Védje a feltárt olajjáratokat és a turbina belső részeit a szennyeződéstől, és ahol szükséges, őrizze meg az alkatrészek, az ellenőrzési dokumentumok és az eredeti beépítési helyek közötti nyomon követhetőséget.
A segédberendezéseknek is szerepelniük kell a leállási tervben. A turbina nem állítható megbízhatóan ismét üzembe, ha a kenési, hűtési és vezérlőrendszerek vagy a hajtott berendezés csatlakozási pontjai nincsenek készen. Ha a telephely egy külön folyamatban iszapszivattyút használ, annak rendelkezésre állását csak akkor kell összehangolni, ha a telephely üzemi terve szerint ez a turbina leállása szempontjából releváns; az iszapszivattyú nem helyettesíti a turbina kenő- vagy segédszivattyúját.
Számoljon idővel az összeszerelés utáni ellenőrzésekre, a hézagok igazolására, a beállításra, a műszerek ellenőrzésére, valamint a védőburkolatok és védelmi rendszerek helyreállítására. Ha a munkaterjedelem megköveteli, kövesse a jóváhagyott eljárást az olajrendszer tisztítására vagy átöblítésére. A munka lezárása előtt ellenőrizze, hogy minden ideiglenes leválasztó eszközt, szerszámot és idegenanyag-ellenőrzési intézkedést elszámoltak-e.
Az indítás során végezze el a gyártó által előírt ellenőrzéseket, és az üzemi körülmények változásával folyamatosan kövesse a csapágyhőmérsékletet, a rezgést, az axiális helyzetet, az olajrendszer teljesítményét és a gőzviszonyokat. A védelmi és leállító funkciókat jóváhagyott eljárások és telephelyi engedélyezés szerint kell tesztelni. A sikeres első üzemmenet nem teszi szükségtelenné a későbbi mérések összevetését sem a leállás előtti adatokkal, sem az új, karbantartás utáni alapértékekkel.
Az ütemtervet csak az ellenőrzési eredmények, mérések, a kicserélt alkatrészek adatai, az eltérések és a még elvégzendő feladatok rögzítése után zárja le. A következő esedékességi időpontokat a tényleges befejezési dátum, az üzemórák, az indítások és a jóváhagyott megállapítások alapján határozza meg. Ez a dokumentáció az egyszeri javítást a következő ellenőrzési döntés megbízható alapjává teszi.
Keresés innen
Hagyjon üzenetet