A csapágyhőmérséklet emelkedésére vagy a rezgés változására érdemes odafigyelni, még mielőtt bármelyik elérné a lekapcsolási határértéket. Első lépésként meg kell állapítani, hogy a változás csapágyhibára, az olajrendszer problémájára, hibás műszerre vagy a forgórészt érintő más körülményre utal-e. Ezt a kérdést ritkán dönti el egyetlen mérési érték; a trendet, az üzemi körülményeket és az összefüggő méréseket együtt kell értékelni.
A karbantartó csapatok számára a célszerű sorrend: azonnali kockázat felmérése, az üzemi adatok megőrzése, majd a kenőrendszer és a csapágy ellenőrzése, de csak akkor, ha az egység biztonságos állapotban van. Ez segít megelőzni, hogy a sérült csapágyat úgy cseréljék ki, hogy közben a hiba kiváltó oka továbbra is fennáll.
Tartós hőmérséklet-emelkedés gyakran korai jelzés, különösen akkor, ha az egyik csapágy eltér a saját megszokott trendjétől vagy a hasonló csapágyhelyek értékeitől. Hasonlítsa össze a mérést a terheléssel, a fordulatszámmal, az olaj belépő hőmérsékletével és a közelmúltbeli üzemi változásokkal. A melegebb csapágy nem feltétlenül jelenti a csapágyfelület meghibásodását: a korlátozott olajáramlás, a műszer hibája vagy a hűtés változása hasonló jelzést okozhat.
A rezgés vagy a tengelyhelyzet változása kialakuló csapágykárosodásra utalhat, de nem kizárólag erre jellemző. Hasonlítsa össze az aktuális értékeket a hasonló fordulatszám és terhelés mellett rögzített alapértékekkel. A csapágyház rezgése, a fázisinformáció és a tengelyirányú helyzet mellett tekintse át a közelségérzékelő szondák méréseit is, amennyiben vannak ilyenek. A kiegyensúlyozatlanság, a tengelyeltérés, a súrlódás és a forgórész hőváltozásai szintén módosíthatják a rezgést. A tengelyirányú helyzet változása különös figyelmet igényel a támasztócsapágy és a forgórész elmozdulásának egyéb lehetséges okai tekintetében.
Az olaj állapota és az olajrendszer riasztásai további bizonyítékot szolgáltathatnak. Az alacsony betáplálási nyomás, a rendellenes lefolyó olajhőmérséklet, a csökkent áramlás ott, ahol mérik, a vízszennyeződés vagy a fémes törmelék megelőzheti vagy kísérheti a csapágy károsodását. Ellenőrizze a szűrő differenciálnyomását és a legutóbbi szűrővizsgálatok eredményeit is. A törmelék a kenőrendszer problémáját jelzi, de önmagában nem bizonyítja, hogy melyik alkatrészből származik.
A szokatlan súrlódó vagy kopogó hangok, az olajszivárgás, illetve a kifutási viselkedés megváltozása szintén kivizsgálást indokol. Ezeket a megfigyeléseket a műszeres adatokkal együtt értékelje, ne tekintse önmagukban diagnózisnak. Egy szonda hibája vagy egy laza érzékelő téves rezgésriasztást okozhat, ahogyan valódi csapágyprobléma is fennállhat észlelhető zaj nélkül.
Kövesse a telephely üzemi eljárásait és a berendezés gyártójának riasztási és lekapcsolási határértékeit. A gyorsan romló rezgés- vagy hőmérséklettrend, a kenőolajnyomás elvesztése, a rendellenes tengelyirányú elmozdulás vagy a súrlódás jelei az eljárások szerint szabályozott leállítást vagy azonnali lekapcsolást tehetnek szükségessé. Ne emelje meg a riasztási határértékeket, és ne iktassa ki a védelmi eszközöket pusztán azért, hogy az egység tovább működjön.
Ha a körülmények lehetővé teszik az üzem folytatását a probléma felmérése közben, határozza meg, ki felügyeli az egységet, mely mérések teszik szükségessé az eszkalációt, és mikor vizsgálják felül ismét a döntést. Jegyezze fel minden változás időpontját, valamint az azzal összefüggő terhelésmódosítást, indítást, leállítást vagy karbantartási tevékenységet. A leállítás előtt rögzített trendek hasznosabbak lehetnek, mint egyetlen, esemény után készült pillanatfelvétel.
A turbinát és a csatlakoztatott berendezéseket egységes gépsorként vizsgálja. Például a Generátor csapágyának közelében mért rezgés eredhet helyi problémából, de befolyásolhatja a tengelykapcsoló, a beállítás vagy a forgórész máshol tapasztalható viselkedése is. A mérési hely a vizsgálat kiindulópontja, nem pedig bizonyíték a károsodás helyére.
A csapágy felnyitása előtt tekintse át az üzemi előzményeket, és biztosítsa a berendezést a telephelyi eljárások szerint. Szigetelje az energiaforrásokat, akadályozza meg a nem kívánt forgást, és várja meg a megfelelő lehűlést. Ellenőrizze, hogy az olajrendszer nyomása megszűnt-e, és a forgórész a gyártó előírásainak megfelelően alá van-e támasztva. A csapágy eltávolítása befolyásolhatja a forgórész alátámasztását és beállítását; ezt képzett személyzetnek kell elvégeznie a vonatkozó utasítások szerint.
Töltse le a rezgés-, hőmérséklet-, olajnyomás-, tengelyhelyzet- és eseményadatokat, mielőtt felülíródnának. Jegyezze fel, milyen üzemi állapotban kezdődött az egyes rendellenesség, és hogy az értékek együtt változtak-e. Rögzítse a szondák helyét, és azonosítsa a nem elérhető vagy gyanús műszercsatornákat.
Az olajmintákat a telephely mintavételi eljárása szerint vegye le, és dokumentálja a mintavétel helyét és idejét. A tisztítás vagy ártalmatlanítás előtt őrizze meg a szűrőbetéteket és a törmeléket vizsgálat céljából. A különböző helyekről származó anyagok összekeverése megnehezítheti a forrás azonosítását.
Vizsgálja meg az ellátó- és lefolyóvezetékeket eltömődés, szivárgás, sérült alkatrészek és szennyeződés jelei szempontjából. Ellenőrizze a szivattyú működését, a hűtő teljesítményét, a szűrő állapotát és az olaj minőségét a berendezésre és a kenőanyagra vonatkozó követelmények alapján. A víz, a részecskék, a károsodott olaj vagy az elégtelen áramlás éppúgy tönkreteheti a cserecsapágyat, mint az eredetit.
Jóváhagyott eljárásokkal ellenőrizze az érintett hőmérséklet-érzékelőket, rezgésszondákat, vezetékeket és felügyeleti csatornákat. Győződjön meg arról, hogy a szondák rögzítése és légrése megfelel a telepített rendszer követelményeinek. A műszerek ellenőrzésének ki kell egészítenie a mechanikai vizsgálatot, különösen akkor, ha valamely mérési érték ellentmond a többi bizonyítéknak.
Amint hozzáfér a csapágyhoz, fényképezze le és jelölje meg az alkatrészeket, hogy a helyzetük azonosítható legyen. Keressen karcolásokat, letörléseket, beágyazódott részecskéket, elszíneződést, repedéseket vagy helyi érintkezési nyomokat a csapágyfelületeken. Vizsgálja meg a csapágycsapot vagy a támasztógyűrűt is az ezeknek megfelelő nyomok után. Figyelje meg a károsodás eloszlását: az elszigetelt érintkezési terület eltérő terhelési vagy beállítási problémára utalhat, mint a kiterjedt felületi károsodás.
A csapágyhézagokat és a vonatkozó tengelyméreteket a gyártó által előírt módszerekkel és határértékek szerint mérje meg. Szükség szerint ellenőrizze a csapágyház illesztéseit, az olajjáratokat, a tömítéseket és a támasztófelületeket is. A javítás előtt rögzítse a mért értékeket; önmagában a felület megjelenése nem elegendő annak megállapításához, hogy a csapágy tovább használható-e.
Ne feltételezze, hogy a sérült csapágyhéj cseréje önmagában befejezi a javítást. A letörölt csapágyanyag például elégtelen kenéssel, túlzott terheléssel, szennyeződéssel vagy más üzemi körülménnyel függhet össze. A károsodási mintázatnak kell irányt mutatnia a további ellenőrzésekhez, nem pedig azok helyébe lépnie.
Ha a bizonyítékok arra utalnak, hogy a probléma túlmutat a csapágyon, vizsgálja meg a tengelykapcsoló állapotát, a beállítási feljegyzéseket, a támasztékokat és a forgórész érintkezésének jeleit. Mérlegelje, hogy a hőtágulás vagy az üzemi változások befolyásolhatták-e a gépsort. A beállítást a gyártó eljárása és a gép üzemi konfigurációja alapján kell értékelni; a hideg állapotban végzett mérés önmagában nem feltétlenül tükrözi az üzemi beállítást.
Újraindítás előtt szüntesse meg az azonosított kiváltó okot, végezze el az előírt méréseket, és erősítse meg, hogy az olajrendszer tiszta és megfelelően működik. Dokumentálja a kicserélt alkatrészeket, a hézagokat, a műszerek ellenőrzését és az esetleges fennmaradó korlátozásokat. Ha a kiváltó ok továbbra sem tisztázott, az eljárás megkezdése előtt egyeztessen a felelős műszaki szakmai szervezettel a további ellenőrzésekről és üzemi határértékekről.
Indításkor és az azt követő terhelésnövelés során hasonlítsa össze a csapágyhőmérsékleteket, a rezgést, a tengelyhelyzetet és az olajméréseket az esemény előtti alapértékekkel és a berendezés megengedett határértékeivel. Minden összehasonlítási pontnál rögzítse az üzemi körülményeket. A hatékony gőzturbina-karbantartás nem ér véget a csapágy lezárásával: a javítást követő stabil trendet az ellenőrzési megállapításokkal együtt kell értékelni.
Keresés innen
Hagyjon üzenetet