Az elvételes gőzturbinát több, egyidejűleg fennálló gőz- és villamosenergia-üzemi pontra méretezze, ne egyetlen névleges elvételi gőzáramra. A kiválasztott gépnek át kell engednie a szükséges belépő gőzt, fenn kell tartania a technológiai nyomást, és minden reális igény- és üzemiállapot-kombináció mellett kezelnie kell a fennmaradó kipufogógőz-áramot.
Ez a különbség akkor fontos, amikor a technológiai folyamat a nagy gőzigény és a csökkentett termelés között váltakozik. A kizárólag csúcsterhelésre méretezett turbina normál terhelésen hatékonytalanul működhet, vagy a minimális átáramlásra vonatkozó korlátokba ütközhet; az átlagos igényre kiválasztott gép pedig csúcsterhelés mellett nem biztos, hogy képes ellátni a folyamatot. A döntés az üzem gőzmérlegének felállításával kezdődik, és ellenőrzött üzemi tartománnyal zárul, nem pusztán a névtáblán feltüntetett teljesítmény alapján.
Ha rendelkezésre állnak, gyűjtsön időalapú gőz- és villamosenergia-igényadatokat, majd határozzon meg kezelhető számú üzemi esetet a turbinagyártó számára. Vegye figyelembe a normál termelést, a maximális tartós elvételt, a minimális technológiai igényt, az indítást, a leállítást és a gőzgyűjtőben előforduló minden reális zavart. Rögzítse, mely igények jelentkeznek egyidejűleg: az egymástól független csúcsértékek összeadása túlbecsülheti a szükséges kapacitást, míg az egyidejű csúcsok figyelmen kívül hagyása gőzhiányt okozhat az üzemben.
Minden egyes esetben határozza meg a következőket a turbina csatlakozási pontjainál:
Különítse el a folyamatos tervezési állapotot a rövid idejű csúcsterheléstől. Adja meg a csúcsterhelés időtartamát és előfordulási gyakoriságát, ahelyett hogy feltételezné: a turbinának ezt korlátlan ideig kell viselnie. Határozza meg a kis terhelésű üzem minimális időtartamát és gyakoriságát is; ezek az állapotok befolyásolhatják a minimális átáramlást, a hőviselkedést és az üzemeltetési költségeket.
Egyszerűsített, egy elvételi ponttal rendelkező turbinánál a belépő tömegáram az elvételi és a kipufogó tömegáram összege, a vonatkozó szivárgások és egyéb veszteségek figyelembevételével. A turbina nem állít elő a belépő gőztől függetlenül technológiai gőzt: az elvett gőz a gépbe belépő áramlásból származik. Maximális elvételnél ellenőrizze, hogy elegendő belépő gőz áll-e rendelkezésre, és hogy a lefelé eső fokozatokon továbbhaladó fennmaradó tömegáram a gyártó határértékein belül marad-e.
Az előzetes termodinamikai becslés megmutathatja, hogy egy javasolt kialakítás megvalósítható-e. A belépési, elvételi és kipufogási entalpiákat használva a közelítő belső teljesítménymérleg a következő:
Belső teljesítmény ≈ belépő tömegáram × belépő entalpia − elvételi tömegáram × elvételi entalpia − kipufogó tömegáram × kipufogó entalpia.
Használjon következetes mértékegységeket és megfelelő gőztulajdonság-adatforrást. Ez egy kontrolltérfogatra felírt energiamérleg, nem a turbina végleges teljesítményadata: az elvételi és kipufogási entalpia a tényleges expanziótól és a turbina hatásfokától függ. A villamos teljesítmény becslésekor a mechanikai és generátorveszteségeket is figyelembe kell venni. A gyártónak minden megadott üzemi pontra hőmérleget és teljesítmény-előrejelzést kell biztosítania.
Ne feltételezze, hogy a maximális gőzelvétel és a maximális villamos teljesítmény egyidejűleg áll fenn. Az elvételi ponton nagyobb mennyiségben elvezetett gőz általában kevesebb gőzt hagy a további fokozatokon történő expanzióra, így a rendelkezésre álló teljesítmény akkor is változhat, ha a belépési feltételek változatlanok. A tényleges összefüggés a turbina kialakításától, vezérlésétől és kipufogórendszerétől függ.
A szabályozott elvételi kialakítás a meghatározott képességtartományon belül szabályozza a technológiai gőz gyűjtőbe történő betáplálását. Hasznos lehet, ha a gyűjtő nyomását az igény változásai mellett is stabilan kell tartani, de a szabályozószelepek és a további fokozatok áramlási és nyomáskorlátokat szabnak. Kérje meg a gyártót, hogy adja meg az elvételi nyomás szabályozási tartományát, valamint a belépő tömegáramra, a kipufogó tömegáramra és a teljesítményre vonatkozó kapcsolódó korlátokat.
A szabályozatlan elvételi pont megfelelő lehet olyan technológiai folyamathoz, amely elviseli az elvételi nyomás változását, vagy külön nyomásszabályozási megoldással rendelkezik. A nyomást a turbina üzemi állapota határozza meg; a turbina nem tartja azt önállóan állandó értéken. Mielőtt ezt egyenértékű alternatívának tekintené, ellenőrizze, hogy a folyamat a teljes terhelési tartományban képes-e fogadni a gőzt.
A kipufogógőz rendeltetési helye ugyanilyen fontos. Az elvételes-kondenzációs kialakítás alacsony technológiai igény mellett a fennmaradó gőzt kondenzátorba vezetheti, a kondenzátor és a turbina korlátainak figyelembevételével. Az elvételes-ellennyomású kialakítás egy további gőzrendszerbe vezeti a kipufogógőzt; megvalósítható üzeme attól függ, hogy az adott rendszer képes-e a szükséges nyomáson fogadni a kipufogó tömegáramot. Ha a további gőzgyűjtő nem képes felvenni a minimális kipufogó tömegáramot, az az egész berendezés üzemét korlátozhatja.
Az eseteket a gyártó üzemi tartományához viszonyítva ábrázolja, ne csak a maximális névleges értékekkel hasonlítsa össze őket. Egy rövid átmenet során elfogadható üzemi pont nem feltétlenül tartható fenn folyamatosan. Kérje meg a gyártót, hogy jelölje meg a tiltott tartományokat, a szükséges minimális tömegáramokat, a szelepállásokat, a kipufogógőz nedvességtartalmának határértékeit, valamint az indítással vagy az ellennyomás változásával kapcsolatos korlátozásokat.
Határozza meg, hogy a teljesítmény- és technológiaigény ütközése esetén melyik változó élvez elsőbbséget. Számos technológiai alkalmazásban a gyűjtőnyomás fenntartása az elsődleges, de a választott szabályozási filozófiának az üzem tényleges követelményeit kell tükröznie. Vizsgálja felül a fordulatszám-szabályozó válaszát, az elvételi nyomás szabályozását, a szelepek összehangolását, valamint a kazán- és gőzgyűjtő-szabályozókkal való együttműködést. A statikus méretezés önmagában nem bizonyítja, hogy a rendszer képes kezelni a hirtelen igényváltozást.
A turbina indításához, leállása esetére vagy a turbina megengedett üzemi tartományát meghaladó igény kielégítéséhez nyomáscsökkentő megkerülőágra vagy más gőzforrásra lehet szükség. Kapacitását és szabályozási stratégiáját az ellátás folyamatosságára vonatkozó követelmények alapján kell ellenőrizni; a megkerülőágon érkező gőz nem biztosít azonos turbinateljesítményt. Ha a terv kondenzációs üzemet is tartalmaz, a nem tervezési üzemi esetekben a hűtővíz feltételeit és a kondenzátor teljesítőképességét is figyelembe kell venni.
A segédberendezések értékelését tartsa külön a turbina gőzmérlegétől. Ha a szélesebb üzemi csomaghoz iszapszivattyú is szükséges, annak dízelmotoros vagy villanymotoros hajtása és API-szabvány szerinti kialakítása külön berendezési szempont, nem pedig a gőzelvétel méretezésének alapja.
Kérjen teljesítménytérképet vagy hőmérleget minden egyeztetett üzemállapotra, amely feltünteti a belépési, elvételi és kipufogási feltételeket, a villamos teljesítményt, a fogyasztást és a vonatkozó tűréseket. Erősítse meg, hogy a megadott teljesítmény a turbina tengelyén vagy a generátor kapcsain értendő-e, illetve hogy tartalmazza-e a segédberendezések terhelését. Hasonlítsa össze a normál terhelés melletti teljesítményt is a csúcskapacitással; a túlméretezett egység teljesítheti a csúcsterhelési követelményt, de élettartamának jelentős részét kedvezőtlenebb üzemi ponton töltheti.
A kiválasztás véglegesítése előtt egyeztesse a nyomásveszteségekre, a gőzfeltételekre és az üzemi tartalékokra vonatkozó eltérő feltételezéseket. Egy megalapozott ajánlatnak nemcsak azt kell bemutatnia, hogy a névleges üzemállapot elérhető, hanem azt is, hogy mely kombinációk nem tarthatók fenn, és mit kell tennie az üzemnek, ha az igény a turbina üzemi tartományán kívülre kerül.
Keresés innen
Hagyjon üzenetet